Redőnyszekrények

Fogalmak és követelmények:

A redőnytok a felgördülés terét zárja körül, Feladata, hogy felvegye a redőnypáncélt, a tengelyt, a csapágyat és a meghajtást. Mérete a köteg átmérőjéhez igazodik, amely az ablak méretéből, a redőnypáncél anyagából és a lécek méretéből adódik. (lásd redőnyök bekezdés, redőnyökről általában fejezet, szerkezeti elemek).

A most következő fejezet a redőnyszekrények fajtáival foglalkozik, ezen belül is a beépített redőnyszekrényekre vonatkozik. Külön kell megjeleníteni a leírásokban a hővédelemre (pl.: alacsony energiájú ház), zajvédelemre stb. vonatkozó követelményeket.

Kész redőnyszekrények:

A kész szekrény tulajdonképpen egy előre elkészített alkotóelem, amit a kőműves a nyers építési nyílás fölé tesz be az építkezés során. A nem tartó kész redőnyszekrény az építési szabályokra vonatkozó lista 1. részének A pontja és a különleges konstrukciókról szóló 8.3-as bekezdés szerint egy szabályozott építési termék, emiatt az azonosság jelét (Ü) viseli. A redőnyszekrényekre vonatkozó előírásokat az építési termékekről szóló 8.2-es melléklet tartalmazza. A redőnyszekrény szerelő fedele (ellenőrző nyílás fedele) nem alkotórésze a gyártó termékének, ennek ellenére meg kell felelnie az irányvonalak követelményeinek. Ezt a redőnymunkálatok előtt a leírásban figyelembe kell venni.

Redőnyszekrény szerelő fedele:

A redőnyszekrény szerelő fedele a karbantartásra szolgál, emiatt könnyen hozzáférhetőnek és roncsolás nélkül levehetőnek kell lennie. Rendszerint a vakolat felől oldalról lehet elérni. Az ellenőrző nyílásnak 20 mm-rel nagyobbnak kell lennie, mint a redőnypáncél szélessége és legalább 100 mm mélységűnek. A redőnyszekrény szerelő fedelének mint külön szerkezeti elemnek a zajvédelmi értékeit nem érdemes megadni, mivel az egész redőnyszekrény-rendszert mindig egységként értékelik (pontos értéket csak vizsga által adnak meg). Éppen ilyan értelmetlen a k-érték megadása, itt adott esetben 1/Δ-értéket kell megadni a redőnyszekrényekre vonatkozó irányelvek szerint.

Test, redőnytok:

A kész szekrény nyers alkotóeleme, amely egy külső és egy belső részből áll, megfelelően ellátva hőszigeteléssel, vakolattartóval és vakolatsínekkel (előre rögzített vagy később felszerelhető módon). A következő anyagok kerülnek még felhasználásra:

Polisztirol-keményhab:

Ez a legkönnyebb testkivitel, részben könnyű szerkezetes szekrénynek is nevezik. Gyakran fémráccsal is megerősítik. A vakolattartót és a vakolatsíneket közvetlenül habbal nyomják ki, ajánlatos egy előre formált záróhornyot kialakítani a feltolás elleni biztosítás érdekében. A hőszigetelés a kapcsolódó konstrukcióknál található.

PU-hab:

Nagyobb a hőszigetelése és a stabilitása, mint a polisztirol-keményhabnak. Hőszigeteléshez, valamint ragasztó-, vagy kitöltő habként is alkalmazzák a különböző kapcsolódó konstrukcióknál. Kitöltő anyagokkal kombinálva (pl.: felfúvódó anyagként) a test anyagaként is használják.

Könnyű szerkezetes beton:

Statikailag tartó és öntartó redőnyszekrények esetén lehet alkalmazni, 30 cm-es falvastagságtól. A felgördülés tere elég kicsi, nagyobb ablakfelületeknél jobb, ha redőnyszekrény szerelő fedelet (külső élhez) vagy belső elhelyezésű faszekrényt ajánlunk.

Kerámiatok:

A kerámiatok tartó eleme és a külső kiszögellés elemeként használják, azért hogy a külső falhoz hasonló anyagfelületet érjenek el.

Alumínium:

Vakolat-, és zárósínekhez használatos, habbal rögzítve, ragasztva vagy a testhez rögzítve, részben akár erősítő betétként is.

Acéllemez:

Amíg a múltban gyakran használták belső részben és vakolatsínhez, addig rossz hőszigetelési tulajdonságai valamint a rossz korrózióval szembeni tulajdonságai miatt manapság már nem használatos.

Oldalsó részek:

A kész redőnyszekrény oldalsó lezárása, ami a tartó egységek, valamint a meghajtás rögzítését szolgálja. Rendszerint forgácslapból készül, de találkozhatunk műanyag kivitellel is. A jobban hőszigetelt redőnyszekrények esetében ezeket az oldalsó részeket pótlólagos hőszigeteléssel is ellátják, és a felfogó részekhez is van megfelelő formázott hőszigetelő anyag.

Redőnyszekrény szerelő fedél:

A redőnytok fedeléhez ugyanolyan anyagokat használnak, mint a fatokhoz, alkalmaznak azonban összekötő anyagokat is, amelyek vagy szigetelőanyagból megfelelő fedő-, és tartóanyagból vagy extrudált műanyagból áll megfelelő szigeteléssel ellátva. Az ilyen összekötő anyagok előnye az ellenőrzött hőszigetelés és a kész felület.

Különleges formák:

Különleges ablaknyílásoknál - mint kerek-, és szegmensívek esetén vagy a felső rész különleges kivitelezésénél - a külső és belső kiszögellésekhez megfelelően hozzáigazított formák állíthatók elő. Ezt mindenképpen tanácsos szakemberrel megbeszélni. Mindenekelőtt ügyelni kell arra, hogy az ablakot ki lehessen nyitni, és a redőnyszekrény szerelő fedeléhez könnyen hozzá lehessen férni.

A felgördülési tér:

A tervezéskor figyelembe kell venni, hogy a tervezett nyílás nagyságához szükséges redőnypáncélnak elegendő hely jut a felgördüléshez

Felfogatás és rögzítés:

A kész redőnyszekrények hosszának tervezésekor különösen oda kell figyelni az előirányzott meghajtás helyszükségletére. Gurtnis mozgatás esetén pl. meghajtásonként 8 cm-es belső méretből kell kiindulni. Ugyanez érvényes a fatokokra is, amikor is a falban megfelelő kihagyással kell számolni. A kész redőnyszekrények alapvetően nem tartó részek, ezért össze kell kötni őket az épülettel úgy, hogy a szekrényt vagy közvetlenül odabetonozzuk, vagy a nyers nyílás kiszögelléseihez rögzítjük. A fatokok rögzítésénél ügyelni kell arra, hogy utólag ne keletkezhessen fuga. Mindenesetre az épülethez tartozó zárófugákat légmentesen kell szigetelni (konstruktív intézkedések).